"Asly szemszöge"
Hirtelen megcsörrent a telóm, Logen volt az.
"- Logen mi történt?
- Penelope felébredt.
- Ez most komoly máris ott vagyok."-nyomtam ki a telefont és Kendellel már rohantunk is. Amikor kaptam egy üzit Elisabeth-től, hogy mindjárt a kórháznál van ebből balhé lesz.
Mikor oda értünk Elisabeth már ott volt.
- Asly!-ugrott a nyakamba.
- Elisbet szia!-köszöntem vissza.
- Penelope hogy van?
- Felébredt.-félve elindultunk a szoba felé.
- Elisabeth figyelj Pen nem tudj, hogy itt vagy.
- Akkor meglepetés vagyok.
- 3 éve nem látatok egymást.
- És a húgom.-Kendell csöndesen figyelte a beszélgetésünket.
- Penelope.-köszöntem be halkan.
- Asly.-köszönt vissza halkan. Az arca sápadt volt, a hangja rekedt.
"Penelope szemszöge"
Nagyon örültem, hogy Asly itt van. Hirtelen be lépet egy ismerős, de régi arc. Amikor láttam, hogy Elis volt az elgondolkoztam, ő hogy a francba van itt!
- Asly!-kiáltatom.
- Bocsi!-mondta boci szemekkel.
- És mit szeretnél?- fordultam Elis felé.
- A húgom vagy nem?
- Nem, nem vagyok a húgod és sosem szeretnék az lenni.-miután ezt kimondtam a többieknek tátva maradt a szája.
- Tudod Penelope miután anyáék meghaltak szinte én neveltelek fel, azt hitem egy köszönet jár!-mondta gúnyosan.
- Csak tudatni szeretném veled, hogy nagyi nevelt fel és nem te! Mert ő legalább annyira méltatott, hogy az értségimre eljött!-ezek után a többiek még jobban ledöbbentek.
- Kár, hogy ezt anyáék nem látják, hogy az ő kicsi angyalkájuk most éppen mit csinál.
- Anyáékat ne hozz fel, ők legalább addig ott voltak mellettem amíg lehetek. Te sosem segítettél, sosem voltál jó nővér. És amikor anyáék meghaltak te hónapokig leszartál, csavarogtál és mindig eltűntél amikor segíteni kellet nagyinak...Nagyi az egyetlen személy akiben sose csalódtam.-Elis arcán a szomorúság látszott és tudtam, hogy ezt nem kellet volna mondanom.
- Igazad van, de nagyi nem hagyta félbe az álom állását amit már sosem kap meg miattad, ö nem rohant ide félbe hagyva mindent.
- És mégis miért tetted ezt?-kérdeztem gúnyosan.
- Mert szeretlek...De tudod mit sosem leszek már jó nővér és sosem voltam az...-mondta halkan és szomorúan majd elment...
